Rendet raktam a laboratoárban.

Már egy ideje csak lapjával lehetett lent közlekedni, és kellett a hely az új cuccoknak. Ezért helyet csináltam, válogattam, dobozoltam, amíg a felső két sorban teljesen ki nem töltöttem a teret.

laboár rendrakás

A hely az jó. Mindig jó, ha több van belőle. Nem érdemes pazarolni. A hely helyére pedig zsiguli alkatrészek kerültek, amiket egy Makó melletti faluból hoztunk el. Ott bontottunk szét egy nullakettest. Odafelé Szegeden, kerestük azt a házat, amire hatalmas betűkkel ki van írva a CCCP. Nem találtuk meg, valószínűleg áldozatul esett a panel programnak. Csak ezt a kis sarló - kalapács lenyomatot sikerült megörökítenünk.

Szeged - Lakótelep

Pár faluval arrébb, talán, Kisteleken láttuk ezt az öreg autók gyűjtésére-bontására szakosodott telepet. Zárva volt. Mint később megtudtuk, csak csöngetni kellett volna, és a tulaj körbe is kalauzolt volna bennünket. Mindenesetre szerintem a Csikós biztos talál majd itt hátsó lámpabúrát a Pontonjára.


Öreg autó bontó

Odafelé a jobb oldali visszapillantó tükörbe műtöttük bele a domborított tükörlapot, több kevesebb sikerrel.Inkább több, mint kevesebb, mert az utolsó, "Benne van, de még egy kicsit igazítok rajta!" mondatnál 3 darabba tört. Szóval az öregnél vettem egy Barkas tükörlapot 2000 forintért, amit aztán elvittem az üvegeshez, aki két darab zsiguli tükröt faragott belőle, egy ezresért. így lett 4 darab tükrünk, 3000 forintért. Nekem három kicsi, öcsémnek egy nagy. Azért még így is sokkal többet látok benne, mintha az eredeti síküveg lenne benne.


3 a tükör

Mire leértünk, már javában dúlt a márkatalálkozó, két roncs kombi, és egy 03-as volt az udvarban. A rozogábbik éppen fáskamraként üzemelt. Gyorsan nekiállok a csomagtér ajtó torziós szerkezetének, de nem sikrül teljesen lebontanom. Aztán rájövök, hogy nem is kell, mert egy pár centis vasdarab elegendő lenne az én boldogságomhoz. Szóval, ott ahol az alábbi képen koronás anya látható, ott nekem még az eredei szegecs található, az eredeti nyomókarral, ami nekifeszül a rugó esernyő alakú karjához. Mivel eredeti, és a csomagtérajtót elég sokszor nyitogathatták ahhoz, hogy fáradásos törésben múljon ki, ezért rettentően kiszopósodott a szegecs is, meg a nyomókar is. Nomármost a jó hír az, hogy megvan a két használható nyomókar. A rossz hír, hogy négykezes mutatvány lesz ezt kicserélni. Viszont fél óra alatt megvan. Azután végre teljesen fel fog nyílni az ajtó, és a két fakockát is kivehetem.


Az ominózus torziós ajtónyitó szerkezet

Később a porlasztót is megpucoltuk, és felújítottuk. Egy nagy fekete zsírgöb volt az egész. Egy nap ráment úgy, hogy ketten csináltuk. Viszont még húsz évig jó lesz. Ezt a makói túra előtt csináltuk meg, a főfékmunkahengerrel együtt. Ez utóbbi kemény szopásnak ígérkezett, de gyakorlatilag egyetlen csavar sem volt berohadva, úgyhogy pár óra alatt megvolt az is.


Porlasztó

Haladunk tovább a rendszerekkel, a makói donorból megmentettem két darab kiváló állapotú H4-es lámpatestet. Ezzel meggyűlt a bajom, mert a leszorító keret rászorult a testre, és zsírozás hatására sem akart elfordulni. No akkor megint megkerültem a problémát és eleve elforgatva raktam rá a keretet, és utánna a csavarokat. Még eléggé kancsal, és kétszínű is, úgyhogy egy beállítás rá fog férni.


Kigúvvadt a szeme

Tegnap bekerült a HALL-os gyújtás is a motorba. Ez egy alátét legyártását leszámítva nem okozott különösebb gonot. Aztalon összerakva, és kipróbálva elsőre működött, a kocsiban csak másodszorra. Kicsúszott a csatlakozóból az egyik érintkező.


HALL-os gyújtás



Alátét



Alátét

A HALL-os gyújtás után a motort mintha kicserélték volna. Hidegen is van egyenletes alapjárat, gyorsításnál dinamikusan húz. Alapjáraton a sebváltókar áll mintha lebetonozták volna, holott előtte idegesen ugrált. Nincs többé megszakító beégés. Most már csak a motorgenerál van hátra.

Végül pedig egy kis móka, sajnos hang nélkül.